Borzasztó sok fejtörést és idegeskedést okozott ez a torta,aztán meg is bosszulta magát....
Úgy voltam vele,hogy az én Drága Anyukám csak egyszer 50 éves úgyhogy valami nagyon szépet szeretnék neki készíteni.
Aztán minden össze esküdött ellenem :( Leginkább a meleg,mert már megint 30 fok fölött van a hőmérséklet a konyhában :(
Amíg ezt a minimális kis virágot rátettem a tortára,az alsó szint a saját súlyától megrogyott. A felső hál isten nem tudott belesüllyedni,mert megtartotta az alátámasztás.
Annyira hepehupás lett a széle,hogy még a szalag is elállt itt-ott az oldalától :(
Na meg vagy háromszor ennyi virágot terveztem rá.
Borzasztóan szégyelltem magam,hogy pont egy ilyen alkalomra képtelen vagyok egy tortát rendesen megcsinálni. Éjjel már rémálmaim voltak róla :(
Na persze a család ebből semmit nem látott, szerintük megint én reagálom túl a dolgot.
Elfogult banda.
Az ízével nem volt gond,sőt csak úgy párolgott a torta a tálcáról.
Az alsó szint a "ferrero roche" fantázia nevet viseli a családban :) ez az én Drága Anyukám kedvence,a felső pedig a klasszikus kirsch volt.
Anyunak így is nagyon tetszett,szerinte gyönyörű volt és tulajdonképpen ez a legfontosabb,de azért én egy darabig még tuti,hogy nem szívesen emlékszem majd erre :(
Az mondjuk ennél is jobban aggaszt,hogy anyu beteg és a dokiknak fogalmuk sincs mi a baj......éljen a magyar egészségügy...doktor House-t akarom :(
A képen sincs anyukám csúcsformában de az én szívem csücskének itt a helye a blogon :)
Isten éltessen Drága Anyukám,még legalább egyszer ennyit,de inkább kétszer :)