4 hónap

Majdnem 4 hónapja,hogy nem jelentkeztem.
Sokáig úgy gondoltam,hogy nem mondom el ezeket a dolgokat itt a blogon. Most pedig úgy döntöttem,hogy mégis,mert ez is hozzám tartozik és úgy éreztem meg kell indokolnom a távol maradást.
Anyu szülinapja volt az utolsó bejegyzés. Pár nappal ezután megérkezett egy kis csoda,megszületett a húgom kisfia.
Hihetetlen öröm volt ez mindenkinek.
Soha nem gondoltam volna,hogy ennyire tudok majd szeretni egy kisbabát aki nem az enyém.
Persze szereti az ember a testvérei gyerekeit,de Domi időközben "különleges" lett.
Nem sokkal azután,hogy a világra jött, életem egyik legfontosabb embere örökre itt hagyott minket.
Soha nem fogom elfelejteni,hogy Domi 9 napos volt amikor kivittük hozzájuk az én Drága Nagyikámat. Akkor látta először élőben,akkor fogta először a kezében. . . és utoljára.
Persze ha az ember előre tudná ezeket a dolgokat mindent másképp csinálna.
Ha kaptam volna 5 percet,akkor 10 kellett volna,ha kaptam volna 1 napot,1 hétért kuncsorogtam volna.
Két nappal azután,hogy meglátogattuk a csöppséget, egy másik ember hanyagsága miatt elment a családunk egyik legerősebb pillére.
Ő tartott minket egyben. Nagyon nehéz úgy feldolgozni ezt,hogy más hibájából nem lehet már velünk.
Talán ez az ami miatt Dominik kicsit más,mint a többi unokatestvérem. Kicsit úgy érzem őt kaptuk a Mamikám helyett.
Azóta alig készítettem tortát. Nem igazán találom magam,kicsit úgy érzem kiégtem.
Pedig ideje lenne tényleg feltápászkodni és visszatérni az életbe hiszen ilyenkor az ember már nem a szerettét siratja csak saját magát. Magamat sajnálom.
Márpedig ennek Ő sem örülne.
Közeleg a karácsony és bár nagyon nehéz lesz nélküle ünnepelni,úgy döntöttem ez az alkalom jó "ürügy" arra,hogy összekanalazzam magam.
Szóval itt vagyok,vagyis leszek,hozom majd azt a pár tortát amik időközben készültek (bár egyikkel sem vagyok elégedett,sajnos meglátszik rajtuk,hogy a lelkesedés teljes hiányában készültek)
Fano cakes újratöltve :)